A kisunokám egyre gyakrabban van nálam, így gyűlik a tapasztalat, hogy milyen hibákat érdemes kiküszöbölni akkor, amikor tanítani akarjuk a rendrakásra. Úgy gondolom, sosem lehet elég korán elkezdeni ezt, hiszen, ha ebben nő fel, akkor természetes lesz számára, és kialakul az igénye rá. Most teljesen máshogy kezelem ezt, mint amikor a sajátjaim voltak ilyen idősek. Hiába no, a tapasztalat, az tapasztalat. :)

Korábban már írtam, hogy én milyen óvintézkedéseket tettem meg, hogy a baba és a tárgyaim biztonságban legyenek. Most az ezzel kapcsolatos hibákról olvashatsz, egy kicsit más stílusban.

Nézzük, hogyan NEM lehet sikeres a tanítási folyamatunk (a teljesség igénye nélkül):

1. Nem pakoljuk össze a számunkra fontos és kincset érő tárgyakat, hagyjuk, hogy ezekhez hozzáférjen a gyermek, és utána sajnálkozunk, hogy esetleg tönkrementek azok a keze által. 

2. Ha olyanhoz nyúl, amit nem szeretnénk, de mi mégis megengedjük neki, nem tetetjük vissza a helyére vele, maximum egyszer mondjuk neki, hogy rakja vissza, többször nem, mert fárasztó többször elismételni.

3. Nem csinálunk semmit. Széthagyjuk a dolgokat, úgy ahogy szétpakolt, és legfeljebb amikor a talpunkba éles fájdalom hasít, mert éppen ráléptünk egy széthagyott apróságra, akkor összeszorított fogakkal elmondunk egy miatyánkot! :)

4. Ha nem akarjuk "leterhelni", akkor összepakolunk helyette, lehetőleg úgy, hogy ne is lássa, hogy hogyan csináljuk, nehogy véletlenül megtanulja ő is. Megjegyzem, én régen így csináltam, meg is lett az eredménye...

5. Ha vége a játéknak, megmondjuk neki, hogy tegyen rendet a szobában és magára hagyjuk. Sőt, még rá is csukjuk az ajtót, és közöljük vele, hogy addig nem jöhet ki a szobából, amíg rend nem lesz. Innentől kezdve, azt kezd a kérésünkkel, amit akar, mi megtettük a magunkét a cél érdekében (legalábbis azt hisszük). 

6. Rászoktatjuk, hogy bármihez hozzányúlhat, levehet a helyéről, sosem mondunk neki nemet. Gondolok itt pl. a szemetesre, hiszen nincs is ízletesebb és finomabb a hideg kávézaccnál (jót tesz a bőrnek)! :) Erről eszembe jutott, egy régi saját történet: a gyerekek kezébe került a popsikenőcs.... Feltűnt nekünk, hogy nagy csend van, és mire bementünk a szobába, addigra a tégelyben már nem sok minden volt, viszont a csöppségek keze-lába, arca fehérlett a kencétől (másnap nem volt gond a székletükkel:). 

7. A mérgező anyagokat nem tesszük zárható helyre, a dugaljakat nem vakdugózzuk be, a forró sütőtől sem tartjuk távol, hiszen ennél érdekesebb nincs is a kicsi számára! De azért nem árt éberebbnek lenni a szokásosnál ebben az esetben, hiszen nem tudhatjuk, hogy mikor kell rohanni az ügyeletre. Ez a 7. pont még viccnek is rossz, tudom.... De hátha éppen ez nyitja fel a szemét valakinek arra, hogy mennyi mindenre kell odafigyelnünk, hogy a kisgyermekünk épségét biztosítani tudjuk.

Természetesen ennél még sokkal több helyzetet is teremthetünk arra, hogy a gyermekünk/unokánk ne tanulja meg a rendrakást. Rajtunk múlik hogyan állunk a rendrakás témájához már akkor, amikor a kicsi elkezd a játékokkal játszani, és mindent szétpakolni.

Te milyen kacifántos helyzettel találkoztál már? Milyen tapasztalataid vannak ezzel kapcsolatban? Kíváncsian várom a történeteket, akár képekkel is illusztrálva! :)

Ha Te is szeretnéd, hogy átlátható és tartós rend legyen nálad (amit a későbbiekben kevés időráfordítással fent is tudsz tartani egyedül), de nem tudod, hogyan is fogjál hozzá, akkor bátran keress meg, segítek!  :-)

Közös rendrakásra fel!