L.G: Hogy milyen érzés van bennem a rendrakás után? Fura. Olyan....... mintha leszállt volna az a 100 kilós tag a mellkasomról, aki eddig rajta csücsült. Jé........kapok levegőt. Felszabadult, könnyed érzés. Fura, de ugyanakkor veszélyes is. Miért? Mert a rendrakás ragályos dolog. Először csak rend lesz a ruháid között, azután rend lesz a konyhaszekrényedben. Ez jó. De azután elkezd zavarni, hogy kupi van az iratos szekrényben. Hát jó, rendet rakunk ott is. Milyen jó, hogy van segítség. De hogy néz már ki a kamra? És így jön sorban a többi. És mire észbe kapsz, egy másik dimenzióba érkeztél. Mert amíg te kint szépen rendet raksz, addig belül is elkezd rend lenni. És ez benne a lényeg! Köszönöm neked Vica. Szeretettel: L.G.

És akkor egy kis magyarázat újfent, hogyan is dolgoztunk, mit, miért tettünk. A ruhák válogatásáról nem készültek képek, mert sokszor úgy elkap a lelkesedés, hogy elmarad az elején a fényképezés. Itt is arra vágyott az ügyfelem, hogy megszabaduljon a felesleges holmiktól, és végre átlátható rend legyen a közel 6 éves felhalmozás után. Mindenhol volt minden, ahol éppen helyet találtak, oda szorították be azokat a darabokat, amik házból kiszorultak. A végére annyira összegyűltek a dolgok, hogy sehogyan sem fértek, és azon gondolkoztak, hogy újabb melléképületet kellene építeni, mert a férj cuccai kiszorultak a tárolóból. Azért alakult ki ez a helyzet, mert a feleség nehezen vált meg a felgyülemlett feleslegtől. Félt attól, hogy mi lesz, ha valamit kidob, és később mégis szükségük lesz rá. Ezért is kérték a segítségemet.  :-)

Munka közben :) itt is csak akkor jutott az eszembe, hogy csináljak képet, amikor már az első állványt (4 polc) lepakoltuk. És persze nem készült "előtte" fotó... De nagyon izgatott voltam már, hogy hogyan is fogjuk megoldani a válogatást, rendszerezést. Megbeszéltük, hogy mi hol legyen, milyen szisztéma szerint haladjunk.

A kezdet, hát igen, sok minden előkerült, volt bőven mit szelektálni. Eleinte nehezen ment a kliensemnek, még jó, hogy ott voltam vele! A válogatás után, elkezdtük a visszapakolást. A könnyen elérhető helyekre tettük csoportosítva azokat a dolgokat, amiket napi szinten használtak. A magasabb polcokra kerültek a ritkábban, vagy csak a szezonálisan igénybe vett holmik.

Még egy kis káosz, munka közben sokszor még nagyobbnak tűnik a rendetlenség, mint előtte, de ahogy haladunk előre, úgy tisztul minden. Ez olyan mint egy zsíros edény elmosogatása. Először, amikor mosogatószeres szivaccsal hozzálátunk, csupa trutyi minden, de aztán egyre szebb, és a végén egy ragyogó lábast kapunk. Így van ez a rendrakásnál is.

Üres dobozhegyek, a szemét is gyűlik szépen. A végén már a L. G. önállóan, egyre könnyebben dobálta ki a felesleget. Természetesen szelektíven történt mindez. Amit nem akart kikukázni, azokat egy kupacba gyűjtöttük és mentek a vásárba!

A végeredmény egy része, mert ugye csak egyet fényképeztem le. 2 állvány üres lett, így a férj dolgainak is elférnek végre. Kihasználtunk mindent kis zugot, így igaz, hogy nem lettek szellősek a polcok, de nem is az volt a cél. A feleslegtől megszabadultak, és a dobozokat csoportosítva tettük a helyükre, több oldalról is feliratozva. Folyamatosan egyeztettünk, hogy mi hova kerüljön, így a későbbiekben sem fog gondot okozni megtalálni, ha valamire szükségük lesz.

Nagyon örült a végeredménynek az ügyfelem, ami engem is elégedettséggel töltött el.  :-) Ami igazi boldogságot jelentett, az az, hogy az általam tanított technológiának köszönhetően, kedvet kapott a rendrakáshoz! Küldött is képet nekem arról, hogy mit alkotott a konyhafiókban.  :-)

Itt már nem voltam jelen, de magáért beszél a fotó. Gratulálok L. G.! Szép munka!  :-)

Ha Te is szeretnéd, hogy átlátható és tartós rend legyen nálad (amit a későbbiekben kevés időráfordítással fent is tudsz tartani egyedül), de nem tudod, hogyan is fogjál hozzá, akkor bátran keress meg, segítek!  :-)

Rendrakásra fel!