Emlékszem, hogy gyerekkoromban nem nagyon érdekelt a rendrakás. Természetesnek vettük testvéremmel, hogy rend és tisztaság van körülöttünk mindig. Édesanyánk munka mellett vezette a háztartást, példás rendet tartva a lakásban. Az igazat megvallva, én személy szerint nem sokat segítettem neki, amire ma már nem vagyok büszke.
Később, többgyermekes anyukaként értettem meg, hogy milyen nehéz lehetett neki egyedül (hagyományos családmodell: apa dolgozik, anya dolgozik és háztartást vezet, gyerekeket nevel) megteremteni a rendezett otthont! Sok minden ragadt rám tőle, olyan alapokat kaptam gyermekként, ami a mai napig meghatározza az életemet. Ezt ezúton is köszönöm neki! ♥
Édesapám is rendszerető volt, és ezt a jó szokását élete végéig megőrizte. Nem egyszer előfordult régen (ez már történelem:), hogy Apukám a folyosó közepéről a szobánkba dobta a széthagyott papucsomat, az alábbi mondat kíséretében: "Rendes papucs keresi, rendetlen gazdáját!" :D
Mivel korán kialakult az igényem arra, hogy magam körül rend, tisztaság és harmónia legyen, sokat is tettem ezért felnőttként. :-) Ma már nehezen viselem a rendetlenséget, a káoszt körülöttem, legyen szó akár az otthonomról, akár a munkámról.
Bármikor, amikor új munkahelyre kerültem, azzal kezdtem a pályafutásomat, hogy rendszereztem, pakoltam, átláthatóságot alakítottam ki, függetlenül attól, hogy adminisztrációs munkáról vagy kereskedelmi tevékenységről volt szó. Többen is megkérdezték tőlem, hogy miért foglalkozok azzal, hogy rendet teremtsek a munkahelyemen? Erre az volt a válaszom: a napjaim nagy részét (minimum 8 órát) itt töltöm, nem mindegy, hogy hogyan érzem magam ez alatt az idő alatt. Ennek meg is lett a pozitív eredménye, hiszen rendszeresen dicsérő szavakat kaptam a főnökségtől, illetve a vásárlóktól. Pl. az "én boltomba" jó betérni, otthonos, harmóniát tükröz. Azt is megfigyeltem, hogy ezek után megindult a forgalom növekedése. 20-30%-os emelkedést értem el, az előző időszakhoz képest. Biztos vagyok abban, hogy ez a rendrakásnak is köszönhető volt, hiszen átlátható lett az eladótér és a raktár is, valamint elindulta a pozitív energia az üzletben. :)
Nagyon jól tudtam hasznosítani a rendszeretetemet a költözéseimkor is. Egy párszor már megtörtént velem életem során, hogy új lakhelyem lett. Egy erőteljes szelektálás után, mindig sikerült rendszerezve pakolnom, dobozolnom a holmijaimat (először még csak ösztönösen, a későbbiekben már tudatosan ment). Volt amiket zsákokba tettem, a könyveket és a konyhai eszközöket papír dobozokba, (természetesen feliratozva mindegyiket), így az új helyen már rögtön a megfelelő helyiségbe kerültek a cuccaim. Utána már gyerekjáték volt kirakni mindent, és egyből átlátható tartós rendet varázsoltam az otthonomban. :-)
A fenti példák is mutatják, hogy mindig is könnyen ment számomra a rendrakás. Éppen ezért sokszor nem is értettem azokat az ismerőseimet, családtagjaimat, akiknek ez nehézséget okozott. Furcsa volt látni azt, hogy ami számomra természetes volt, az nekik nagy kihívást jelentett, és sokszor azt sem tudták, hogy mit kellene csinálni, amikor felmerült az, hogy rendet kéne tenni. És akkor mentem és segítettem, persze csak akkor, amikor kérték. :)
Azt, hogy mikor fogalmazódott meg bennem a vállalkozás elindításának a gondolata, itt olvashatod.
Ha Te is szeretnéd, hogy átlátható és tartós rend legyen nálad (amit a későbbiekben kevés időráfordítással fent is tudsz tartani egyedül), de nem tudod, hogyan is fogjál hozzá, akkor bátran keress meg, segítek! :-)
Rendrakásra fel!
