Hosszú évekig úgy gondoltam, hogy elsősorban Anyukánk volt az, aki a rendet tartotta gyerekkorunkban az otthonunkban, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem teljesen így volt.

Az utóbbi pár évben Édesapám volt az, aki vitte a háztartás vezetésével járó feladatokat (Anyukám betegsége miatt), és bizony minden tiszteletem az övé volt. Sikerült neki megtartani az Édesanyám által kialakított rendet az egész lakásban. Persze, nem pont ugyanúgy voltak a dolgok, ahogyan előtte, de azért nagyrészt minden a helyén maradt. Néhány példa, amiből látszik, hogy Apukám is rendszerető volt:

• Sokaknak nagy kihívást jelent, a mosogatás, és utána a száraz edények elpakolása. Ezt mindig megcsinálta, nem állt hegyekben náluk a mosatlan edény, sőt a csurgató is rendszeresen üres volt.
• A használt ruhákat is mindig a szennyes tartóba tette,  és nem a szőnyegen landoltak szerteszét.
• A tisztára mosott ruhák nem lógtak napokig a szárítón, hanem száradás után a helyükre kerültek, igaz lehet, hogy nem a legprecízebben összehajtogatva (legalább nekem is volt tennivalóm, amikor mentem hozzájuk), de úgy gondolom, hogy egy 82 éves férfitól elismerésre méltó teljesítmény volt már ez is. :)

Idén Édesanyám elesett és kórházba került, elő kellett keresni a régi orvosi papírokat, zárójelentéseket, és én csak ámultam, hogy milyen rendszerezve kerültek elő a megsárgult lapok! Témák szerint csoportosítva külön-külön mappákba lefűzve, így szinte gyerekjáték volt kiválogatni a szükséges iratokat. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen rendben fogjuk találni azokat.

(Mondjuk, számíthattam volna rá, hiszen az összes közüzemi számlát évekre visszamenőleg megtartották, szolgáltatók szerint csoportosítva.) A nyugdíjszelvényeket is megtaláltuk, már a tavalyi is archiválva volt! Szerettek biztosra menni, nem kidobni egyetlen papírt sem. Ezzel nem teljesen értek egyet, de mivel ők még nem voltak jártasak a virtuális világban, így ragaszkodtak ezek megtartásához. 

A fenti esemény megerősített abban, hogy kórházi zárójelentéseket, műtéti papírokat kidobni TILOS! Főleg azokat, amelyek még akkor készültek, amikor nem volt számítógépes rendszer.  Az ambuláns lapokat sem selejtezném ki, igaz, hogy egy bizonyos idő után ez elég vaskos dosszié lehet, de sosem lehet tudni mikor lesz rá szükség és ezek szinte pótolhatatlanok. Még a mostaniakat is megőrizném, mert hiába van számítógépes rendszer, akkor sem biztos, hogy minden adat mindenhol szerepel, és egy későbbi betegség gyógyításában nagy segítség lehet a meglévő kórelőzmény.

Labor eredményeket nem feltétlenül tartogatnám meg évekre visszamenőleg, legfeljebb az utolsó 2-3-at, hiszen mindig változnak az eredmények az aktuális állapotunktól függően, de ezt is az esetleges betegségtől, tünettől tenném függővé.

Az orvosi papírokkal kapcsolatosan a saját tapasztalatomat írtam meg. Ez akkor aktuális téma volt nálunk, ezért is gondoltam, hogy megosztom veled, hátha hasznát veszed. Sokszor nem gondolunk arra, hogy a saját életünkben is lehetnek olyan időszakok, amikor orvosi ellátásra szorulhatunk, és akkor bizony fontos lehet egy-egy régebbi lelet.

Sajnos nem sokkal ezután Édesapám elhunyt. :( Testvéremmel ketten intéztük a halálával kapcsolatos dolgokat. Minden szükséges iratot megtaláltunk, tudtuk hova nyúljunk, nem kellett az egész lakásban kutatnunk a papírok után! Ha másért nem is, azért is fontos rendben tartani körülöttünk mindent, hogy az utódainknak ne okozzunk plusz feladatokat, amikor már mi nem leszünk.

Orvosi papírok rendezésére fel!