Annak idején, nagyon tetszett a Rend a lelke mindennek c. könyv, amit pár nap alatt ki is olvastam. Én előtte is rendszeresen selejteztem egyes részeket a lakásomban, de az olvasottak hatására kezdtem el minden területen végigvinni a rendrakást. A számomra új praktikákat ki is próbáltam, ilyen volt pl. a hajtogatás, de nem mindennél vált be (a konyharuháknál, törölközőknél, zokniknál igen, de a búzoknál, pólóknál, nadrágoknál nem). Ahogy haladtam a munkával, egyre kevésbé tartottam be szó szerint a leírtakat, és a végén már csak ötleteket merítettem a könyvből. Rájöttem ugyanis, hogy egy teljesen más kultúrából származó és arra épülő módszert nem lehet egy az egyben átvenni és beépíteni nálunk.

Sikerült egy olyan tartható rendet kialakítanom, amit elég évente egyszer "karbantartanom". És ami grátisz: hogy a heti takarítással is sokkal gyorsabban végzek, hiszen nem kell órákig tartó pakolással kezdenem. :-)

Nem 1-2 napos tevékenység volt, hanem egy folyamat, aminek az lett a végeredménye, hogy egy olyan otthont teremtettem meg, ahova öröm számomra hazatérni, és ahonnan feltöltődve tudok nekiindulni a mindennapok feladatainak.

Ezt úgy oldottam meg pl., hogy olyan tárgyakkal vettem körül magam, amikre ha ránézek, örömmel töltenek el.

A parafatábla a számítógéppel szemben van, amire a gyermekeim által készített kedves rajzokat helyeztem el már évekkel ezelőtt, és mindig jó érzés fog el, amikor rájuk nézek. ♥

Elég sok képem maradt még a szelektálás után is, de nem vettem minden nap a kezembe őket, ezért azt csináltam, hogy vásároltam 2 képkeretet, amibe beletettem a  szeretteimről készült kedvenc képeimet, és kitettem a szobám falára, így fali fotóalbumom lett. Azért is jó ez, mert úgy érzem, hogy olyankor is velem vannak, amikor éppen nincsenek fizikailag a közelemben. :-)

Nagyon sok mütyüröm van, amiket imádok, hiszen kedves emlék fűz hozzájuk. Ezek már a válogatás után maradtak meg (képzelheted mennyi volt előtte, persze azokról sem készült fotó). Kijelöltem az üveges szekrényben egy polcot, ahova összetereltem őket, és így nap, mint nap feltöltődhetek általuk. :-)

Az egyik Karácsonyra kaptam a gyermekeimtől egy "stresszoldó firkálót", ami határidőnaplóként és felnőtt kifestőként is szolgált. Imádtam az elkészült munkáimat, de már csak az egyik fiókban hevert, viszont pakoláskor a kezembe került. Egy ötlettől vezérelve kivágtam szépen a motívumokat, és laminálás után dekorációként hasznosítottam őket. Mindig öröm tölt el, amikor rájuk nézek! :-)

Első képen látható, hogy a fehér szekrényem hátsó falát díszítettem a laminált színezővel, az alsó fotók a konyhában készültek, a konyha falára raktuk fel a képeket. 

Miközben tettem a dolgom, nem csak külső változást tapasztaltam, hanem egy belső átalakuláson is végigmentem. Megtanultam elengedni a felesleges dolgaimat, és ezáltal sokkal könnyebben felismertem mi okoz számomra örömet (és itt nem feltétlen csak a kézzel fogható tárgyakra gondolok). Ma már tudatosan keresem az életem minden területén a boldogságot. És ha észreveszem, hogy valahol hiányzik, akkor azt a valamit (tevékenység, kapcsolat, tárgy stb.) "kikukázom" (persze  előtte azért megpróbálom megtalálni benne az elveszett boldogságot, de ha nem sikerül, akkor könyörtelen vagyok). :)

Ezek voltak az első lépések, amelyek meghatározták az utamat. Ahogy gyűlt a tapasztalatom, úgy érett meg bennem a gondolat, hogy segítsek embereknek rendet varázsolni a káoszból, miközben átadom nekik azt a tudást, ami bennem van. Az ezzel kapcsolatos gondolataimat itt olvashatod. :)

Ha Te is szeretnéd, hogy átlátható és tartós rend legyen nálad (amit a későbbiekben kevés időráfordítással fent is tudsz tartani egyedül), de nem tudod, hogyan is fogjál hozzá, akkor bátran keress meg, segítek!  :-)

Rendrakásra fel!